1. A CAN protokoll áttekintése
1.1 A CAN protokoll eredete és fejlődése
A CAN protokollt először a német Bosch cég javasolta 1983-ban, az autóelektronikai rendszer kommunikációs problémáinak megoldására. A technológia fejlődésével a CAN protokollt fokozatosan széles körben használják az ipari vezérlésben, az orvosi berendezésekben, az intelligens otthonokban és más területeken.
1.2 A CAN protokoll jellemzői
A CAN protokoll a következő jellemzőkkel rendelkezik:
- Több-fővezérlés: A CAN protokoll több csomópontot támogat az egyidejű kommunikációhoz, ami javítja a rendszer valós-idejét és megbízhatóságát.
- Broadcast kommunikáció: A CAN protokoll broadcast módszert alkalmaz a kommunikációhoz, minden csomópont fogadhatja az elküldött adatokat.
- Nem -destruktív választottbíróság: Ha két vagy több csomópont egyszerre küld adatokat, a CAN protokoll biztosítja az adatok helyes továbbítását egy választottbírósági mechanizmuson keresztül.
- Hibafelismerés és -kezelés: A CAN protokoll rendelkezik hibaészlelési és -kezelési funkciókkal, amelyek időben felismerik és kezelik a kommunikációs folyamat során fellépő hibákat.
2. A CAN üzenetkeret összetevői
A CAN üzenetkeret a CAN protokoll legalapvetőbb adatátviteli egysége, és összetevői a következők:
2.1 Frame start bit
A keret kezdőbitje az üzenetkeret első bitje, és az üzenetkeret kezdetének azonosítására szolgál.
2.2 Választottbírósági mező
A választottbírósági mező a küldendő adatok rangsorolására szolgál. A CAN protokollban az arbitrációs mező hossza 11, illetve 29 bit, ami a szabványos, illetve a kiterjesztett kereteknek felel meg. Minél kisebb a választottbírósági mező értéke, annál nagyobb a prioritás.
2.3 Vezérlőmező
A vezérlőmező a Remote Transmission Request (RTR) bitből és az Identifier Extension (IDE) bitből áll. Az RTR bit annak meghatározására szolgál, hogy az adatkeret távoli vagy adatkeret-e, az IDE bit pedig annak azonosítására szolgál, hogy a keret szabványos keret vagy kiterjesztett keret.
2.4 Adatmező
Az adatmező a ténylegesen továbbított adatok tárolására szolgál. Az adatmező hossza szabványos kereteknél 0-8 bájt, kiterjesztett kereteknél 0-64 bájt.
2.5 Ellenőrizze a mezőt
Az ellenőrzőösszeg mező a ciklikus redundancia-ellenőrzésből (CRC) és a CRC határolóból áll, amely annak észlelésére szolgál, hogy az adatokban van-e hiba az átvitel során, valamint a CRC határolóból, amely a CRC ellenőrzőösszeg végét azonosítja.
2.6 Válasz mező
A válaszmező egy válaszhelyből és egy válaszdefinícióból áll. A válaszrés egy csomóponttól érkező válasz fogadására szolgál, és a válaszdefiniáló azonosítja a válaszmező végét.
2.7 A-Frame Bit-vége
A keret-vége-bit az üzenetkeret utolsó bitje, és az üzenetkeret végének azonosítására szolgál.
3. Az adatkapcsolati réteg funkciói
Az adatkapcsolati réteg az OSI referenciamodell második rétege, amely főként az adatok megbízható továbbításáért felelős a fizikai réteg tetején. Az adatkapcsolati réteg funkciói a következők:
3.1 Keret szinkronizálás
A keretszinkronizálás az adatkapcsolati réteg egyik alapvető funkciója, amely annak biztosítására szolgál, hogy az adó és fogadó csomópontok helyesen tudják azonosítani az információs keret elejét és végét.
3.2 Hibakezelés
A hibakezelés az adatkapcsolati réteg másik fontos funkciója, beleértve a hibaészlelést és a hibajavítást. A CAN protokoll ciklikus redundancia-ellenőrzést (CRC) használ a hibaészleléshez, hogy biztosítsa az adatok integritását.
3.3 Áramlásszabályozás
Az áramlásvezérlés megakadályozza, hogy az átviteli csomópont túl gyorsan küldjön adatokat ahhoz, hogy a fogadó csomópont feldolgozhassa. Az adatkapcsolati réteg megbízható adatátvitelt biztosít azáltal, hogy szabályozza az adatküldési sebességet.
3.4 Hozzáférés-vezérlés
A hozzáférés-vezérlés az adatkapcsolati réteg másik kulcsfontosságú funkciója, amely több csomópont közötti kommunikáció koordinálására szolgál. A CAN-protokollban a hozzáférés-szabályozás egy nem-destruktív választottbírósági mechanizmuson keresztül valósul meg az adatok helyes továbbítása érdekében.
4. CAN üzenetkeretek alkalmazása az adatkapcsolati rétegben
4.1 Keret szinkronizálás
A CAN üzenetkeretekben a keret kezdő bitje és a keretvég bit a keretszinkronizálás megvalósítására szolgál. Az adó csomópont a keret kezdőbitének elküldésével azonosítja az üzenetkeret kezdetét, a fogadó csomópont pedig a keret kezdőbitének észlelésével szinkronizálja a keretet.
4.2 Hibakezelés
Az ellenőrző összeg mező CRC-jét a CAN üzenetkeret hibakezelésére használják. A továbbító csomópont az adatok alapján CRC-t generál, és az adatküldés előtt hozzáfűzi az adatmezőhöz. Az adatok vétele után a fogadó csomópont újraszámítja a CRC ellenőrző összeget, és összehasonlítja azt a kapott CRC ellenőrző összeggel, hogy észlelje az adatok esetleges hibáit.
4.3 Áramlásszabályozás
A CAN protokollban az áramlásvezérlés főként arbitrációs mechanizmuson keresztül valósul meg. Ha két vagy több csomópont egyszerre küld adatokat, a CAN protokoll az adatátvitel megbízhatóságának biztosítása érdekében az arbitrációs mechanizmuson keresztül határozza meg a prioritást.
4.4 Hozzáférés-vezérlés
A CAN-protokollban a hozzáférés-szabályozás főként a nem-destruktív döntőbírósági mechanizmuson keresztül valósul meg. Ha két vagy több csomópont egyszerre küld adatokat, a CAN protokoll a választottbírósági mező értékének összehasonlításával határozza meg az elküldött adatok prioritását. A magasabb prioritású csomópont továbbra is küldhet adatokat, míg az alacsonyabb prioritású csomópontnak meg kell várnia, amíg a magasabb prioritású csomópont befejezi az adatküldést.




