Az érzékelők az elektronikus információs berendezéseket gyártó ipar alapvető termékei, és speciális alkatrészeket képviselnek a fejlesztés szempontjából kiemelt új elektronikai alkatrészek között. A hazai és nemzetközi szinten széles körben elismert, ígéretes csúcstechnológiai ágazatként ismert érzékelőipar magas technológiai tartalmával, erős gazdasági megtérülésével, kiterjedt piaci penetrációjával és széles körű piaci kilátásaival hívja fel a figyelmet a világ minden tájára. Az elektronikus információipar virágzó piaca által vezérelve a kínai érzékelőszektor szilárd ipari alapot hozott létre. Jelentős előrelépés történt a technológiai innováció, a független K+F, az eredmények kereskedelmi forgalomba hozatala és a versenyképesség terén, ami jelentősen hozzájárul a nemzetgazdaság fejlődéséhez.
Az információs korszak eljövetelével az érzékelők az emberek elsődleges eszközeivé váltak a természeti és ipari területekről történő információszerzésben. A modern ipari termelésben-különösen automatizált folyamatok-különféle érzékelők figyelik és vezérlik a kulcsfontosságú paramétereket, hogy a berendezést optimális működési feltételek között tartsák, és biztosítsák a termékminőséget. A szenzorok még előkelőbb helyet foglalnak el a tudományos alapkutatásban.
Napjainkban az érzékelők rendkívül széles területet hatnak át, beleértve az ipari termelést, az űrkutatást, az oceanográfiát, a környezetvédelmet, az erőforrás-felmérést, az orvosi diagnosztikát, a biomérnökséget, sőt a kulturális emlékek megőrzését is. Nyilvánvaló, hogy az érzékelőtechnológia létfontosságú szerepe a gazdasági fejlődésben és a társadalmi fejlődésben tagadhatatlan. A statisztikák azt mutatják, hogy az intelligens szenzorok globális piacának éves bevétele az előrejelzések szerint évi 10%-kal fog növekedni. Jelenleg világszerte 65 millió processzoros érzékelőeszköz van telepítve, ami az előrejelzések szerint 2019-re eléri a 2800 milliárdot.
Főbb szempontok az érzékelő kiválasztásához
Az érzékelő ismeretek az elektrotechnika jelentős ágát alkotják, amelynek elsajátítása nagy tapasztalatot igényel. Ezt a jövőbeni megbeszélések során tovább fogjuk vizsgálni. Ma elsősorban a kiválasztási kritériumokra koncentrálunk.
1. Határozza meg a típust a mérési objektum és a kimeneti követelmények alapján
Egy adott mérési feladat elvégzéséhez az első szempont a megfelelő szenzorelv kiválasztása. Ez a döntés több tényező elemzését igényli. Például az áramlásmérők elektromágneses, vortex és ultrahangos típusokat tartalmaznak. A megfelelő áramlásmérő kiválasztásához konkrét célokra van szükség. Ezenkívül vegye figyelembe a szükséges kimeneti módot-, például a 2- vagy 4-vezetékes áramjeleket (0-20mA, 4-20mA), 0-10V-os feszültségjeleket vagy kommunikációs protokollokat.
2. Kiválasztás érzékenység alapján
Jellemzően az érzékelő lineáris tartományán belül a nagyobb érzékenységet részesítik előnyben. Csak nagy érzékenység esetén a kimenő jel jelentős mértékben megfelel a mért mennyiség változásainak, megkönnyítve a jelfeldolgozást. Azonban vegye figyelembe, hogy a nagy érzékenység az érzékelőt a mért mennyiségtől független külső zajokra is érzékenysé teszi. Ezt a zajt a rendszer felerősítheti, ami veszélyezteti a mérési pontosságot. Ezért magának az érzékelőnek magas jel-/-zaj aránnyal kell rendelkeznie a külső forrásokból származó interferencia minimalizálása érdekében.
Az érzékelő érzékenysége irányított. Ha egyirányú vektort mér, magas iránykövetelményekkel, válasszon olyan érzékelőt, amely más irányban alacsony érzékenységű. Többdimenziós vektorok esetén minimalizálja az érzékelő kereszt-érzékenységét.
3. A frekvenciaválasz jellemzőinek értékelése
Az érzékelő frekvenciaválasza határozza meg a mérhető frekvenciatartományt, amelynek a megengedett határokon belül -torzulásmentesnek kell maradnia. A gyakorlatban az érzékelő válasza mindig mutat némi késést, ideális esetben minimálisra csökkentve. A magasabb frekvencia-válasz szélesebb mérhető jelfrekvenciákat tesz lehetővé. Dinamikus méréseknél a válaszjellemzőknek igazodniuk kell a jel tulajdonságaihoz (stacionárius-állapot, tranziens, véletlenszerű stb.), hogy elkerüljük a túlzott hibákat.
4. Az érzékelő stabilitása alapján
Az érzékelő azon képességét, hogy állandó teljesítményt biztosítson az idő múlásával, stabilitásnak nevezzük. A hosszú távú stabilitást befolyásoló tényezők-nem csak az érzékelő belső szerkezete, hanem elsősorban működési környezete. Ezért a jó stabilitás biztosítása érdekében az érzékelőknek erős környezeti alkalmazkodóképességgel kell rendelkezniük. Az érzékelő kiválasztása előtt vizsgálja meg annak tervezett működési környezetét. Válasszon megfelelő érzékelőt az adott feltételek alapján, vagy hajtson végre intézkedéseket a környezeti hatások minimalizálása érdekében.
5. Hatótávolság és pontosság: A legnagyobb kihívást jelentő pár az egyensúlyhoz
A pontosság az érzékelők kritikus teljesítménymutatója, amely létfontosságú láncszemként szolgál a rendszer általános mérési pontosságának meghatározásában. Az érzékelő pontosságát azonban korlátozza a hatótávolsága: általában a nagyobb tartomány alacsonyabb pontosságot eredményez. Ezzel szemben a nagy-pontosságú érzékelők gyakran nem rendelkeznek elegendő hatótávolsággal, így a nagy-pontosságú, nagy-hatótávolságú érzékelők rendkívül drágák. Ezért az érzékelők kiválasztásakor kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség.
A mintavételi érzékelők kiválasztásakor győződjön meg arról, hogy az eszköz megfelel az alkalmazás alapvető működési feltételeinek (lásd a gyártó adatlapjait).
A hat legkritikusabb működési feltétel a következők:
1) Hőmérséklet-tartomány;
2) Specifikációk;
3) Védelmi besorolás;
4) Feszültségtartomány;
5) Diszkrét vagy analóg kimenet;
6) Paraméter-változtatás, konkrétan az, hogy „hasznosak-e az állítható paraméterek”.
Az IO{0}}Link konfigurációs képességgel rendelkező érzékelők mérlegelésekor hat további tényező érdemel figyelmet:
1) reakciósebesség;
2) Érzékelési tartomány;
3) Ismételhetőség;
4) Elektromos csatlakozás;
5) Szerelés típusa;
6) Vizuális megjelenítés: Az alkalmazásnak szüksége van-e vizuális jelzőre az érzékelőn.
A modern ipari termelésben, különösen az automatizált folyamatokban, különféle érzékelők figyelik és szabályozzák a paramétereket a gyártás során. Ez biztosítja, hogy a berendezések normálisan vagy optimálisan működjenek, miközben a legmagasabb termékminőséget érik el. Így a kiváló minőségű érzékelők széles választéka nélkül-a modern gyártásnak nem lenne alapja. Az alábbiakban a gyártás során leggyakrabban előforduló érzékelőtípusokat ismertetjük, valamint az alkalmazási tippeket és betekintést.
A leggyakoribb érzékelőtípusok
Közelségérzékelők
A közelségérzékelők fizikai érintkezés nélkül érzékelik a tárgyak jelenlétét a közeli területen. Ezek az érzékelők különálló kimeneti eszközök. A mágneses közelségérzékelők általában az aktuátor belsejében elhelyezett mágnes érzékelésével érzékelik, hogy az aktuátor elért-e egy adott pozíciót.
Általában nem tanácsos az egyik cégtől beavatkozót, egy másiktól pedig mágneses közelségérzékelőt vásárolni. Míg az érzékelő gyártói állíthatják, hogy kompatibilisek az X, Y és Z aktuátorokkal, a mágnesek és a rögzítési pozíciók eltérései érzékelési problémákhoz vezethetnek. Például az érzékelő bekapcsolhat, ha a mágnes rosszul van beállítva, vagy egyáltalán nem kapcsol be. Ha az aktuátor gyártója hozzáillő közelségérzékelőt kínál, akkor ezt kell előnyben részesíteni.
A tranzisztor{0}}alapú közelségérzékelőknek nincs mozgó alkatrésze, és hosszabb élettartamot biztosítanak. A Reed-alapú közelségérzékelők mechanikus érintkezőket használnak, ami rövidebb élettartamot, de alacsonyabb költségeket eredményez a tranzisztortípusokhoz képest. A Reed-érzékelők a váltóáramú tápellátást és magas hőmérsékletű{4}}környezetet igénylő alkalmazásokhoz a legalkalmasabbak.
Pozíció érzékelők
A helyzetérzékelők analóg kimenetekkel rendelkeznek, amelyek a működtető szerkezet helyzetét jelzik az aktuátoron lévő mágnesek helyzete alapján. Vezérlés szempontjából a helyzetérzékelők jelentős rugalmasságot kínálnak. A vezérlőmérnökök egy sor alapjel-értéket definiálhatnak, hogy megfeleljenek az alkatrészek változatainak.
Mivel ezek a helyzetérzékelők mágnesekre támaszkodnak (mint például a közelségérzékelők), tanácsos, hogy az érzékelőket és a működtetőket is ugyanattól a gyártótól szerezze be, amikor csak lehetséges. Az IO-A Link funkció lehetővé teszi a helyzetérzékelőktől származó adatgyűjtést, egyszerűsítve a vezérlést és megkönnyítve a paraméterezést.
Induktív érzékelők
Az induktív közelségérzékelők a Faraday-féle indukciós törvényt használják az objektum jelenlétének észlelésére vagy a pozíciókimenet szimulálására. Az induktív érzékelők kiválasztásánál a legkritikusabb tényező az érzékelt fém típusának meghatározása, ezáltal az érzékelési távolság megállapítása. A vasfémekhez képest a nem-vasfémek több mint 50%-kal csökkentik az érzékelési tartományt. Az érzékelőgyártók termékkézikönyveinek tartalmazniuk kell a mintaválasztáshoz szükséges információkat.
Nyomás és vákuum érzékelők
Győződjön meg arról, hogy a nyomás- vagy vákuumérzékelők megfelelnek a mérési tartományoknak mind angolszász (psi), mind metrikus (bar) mértékegységben. Adja meg a legmegfelelőbb alaktényezőt a lefoglalt területhez. A berendezés telepítése során mérlegelje, hogy az érzékelőknek tartalmazniuk kell-e jelzőfényeket vagy kijelzőket a kezelő kényelme érdekében. A gyors beállítási beállításokhoz fontolja meg az IO-Link-kel felszerelt nyomás- és vákuumérzékelőket.
Áramlásérzékelők
A nyomás- és vákuumérzékelőkhöz hasonlóan az áramlásérzékelők is kiválaszthatók az áramlási tartomány, a méret és az alapjelek változékonysága alapján. Az érzékelők megrendelésekor a megjelenítési lehetőségek megadhatók. Viszonylag alacsony áramlási sebességű áramlásérzékelők választhatók meghatározott zónákhoz vagy a teljes berendezés-alkalmazáshoz.
Optikai érzékelők
A legelterjedtebb optikai érzékelők a fotoelektromos szórás, a visszaverő és az átmenő{0}}nyaláb típusok. A lézeres érzékelők és a száloptikai érzékelő eszközök szintén az optikai érzékelők kategóriájába tartoznak.
A legtöbb fotoelektromos érzékelő a fény visszaverésével vagy a sugár megszakításával érzékeli a tárgyakat. Alacsony költségük, sokoldalúságuk és nagy megbízhatóságuk miatt ezek az érzékelők a gyártásban legszélesebb körben használt érzékelők közé tartoznak. A diffúz-visszaverő fotoelektromos érzékelőkhöz nincs szükség reflektorra. Kiváló költség-teljesítményt kínálnak a közeli objektumok jelenlétének észleléséhez.
A-sugaras fotoelektromos érzékelők biztosítják a leghosszabb érzékelési tartományt. Ezek az érzékelők adó- és vevőegységeket helyeznek el két külön helyen. A garázskapu biztonsági érzékelői a fényérzékelők példái. Ha a sugár megszakad, az egy cél jelenlétét jelzi. A rés{5}} típusú fotoelektromos érzékelő egy érdekes átmenő-sugaras változat; az adót és a vevőt egyetlen kompakt egységbe integrálja. A rés{8}} típusú fényérzékelők kis alkatrészek jelenlétének vagy hiányának észlelésére szolgálnak.
A fényvisszaverő fotoelektromos érzékelők érzékelővel és reflektorral rendelkeznek a közép-jelenlétérzékeléshez. A pontosság és a költség szempontjából ezek az érzékelők a diffúz és az átmenő -nyaláb típusok közé tartoznak.
A száloptikai érzékelőket jelenlét- és távolságérzékelésre használják. Ezeknek a sokoldalú érzékelőknek a paraméterei beállíthatók a különböző színek, hátterek és távolságtartományok érzékeléséhez.
A lézeres érzékelők nagy hatótávolságú{0}}jelenlétérzékeléshez használhatók, és a legnagyobb pontosságot kínálják a rövid hatótávolságú{1}}mérési alkalmazásokban.
A látóérzékelők vonalkód-olvasásra, számlálásra, alakellenőrzésre és hasonló feladatokra alkalmasak. Költséghatékony{1}}megoldást jelentenek a vizuális alkalmazásokhoz, ahol a kamerarendszerek rendkívül drágák vagy bonyolultak lennének. A látóérzékelők vonalkódokat olvasnak, nyomon követik az egyes alkatrészeket, és ezekhez az alkatrészekhez szabott folyamatokat hajtanak végre. Az érzékelők ellenőrizhetik az alkatrészen található jellemzők számát. A látóérzékelők képesek meghatározni, hogy egy meghatározott görbét vagy más alakzatot sikerült-e elérni. Mivel ezek az érzékelők fényt dolgoznak fel, kritikus fontosságú, hogy teszteljék őket a tényleges működési környezethez a lehető legközelebb eső körülmények között-a környezeti fény és a háttér visszaverődése{7}} szempontjából. A legtöbb alkalmazásban ajánlatos a látásérzékelőket egy burkolaton belül elhelyezni, hogy elkülönítsék őket a külső fényforrásoktól. Célszerű segítséget kérni a látásérzékelő gyártójától az érzékelő tesztelése során. Ezenkívül ne felejtse el biztosítani a megfelelő terepi busz kiválasztását.
A jelátalakítók az érzékelő analóg kimeneti jelét az átalakítón lévő digitális jellé alakítják át. Egy másik lehetőség az IO{1}}folyamatadatok összekapcsolása.
Egyéb érzékelők
1. Mágneses kapcsoló:Ez egy speciális kifejezés a hengerérzékelőre, elsősorban a hengerdugattyú helyzetének érzékelésére. Általában a palackbeszállítók biztosítják ezeket az érzékelőket az ügyfelek használati forgatókönyveinek megfelelően. Ahogy a név is sugallja, a mágneses kapcsolók elektromágneses indukción keresztül érzékelik a célpontokat, ami viszonylag alacsony észlelési pontosságot eredményez.
2. Proximity kapcsolók:Az elektromágneses indukciós elvekre épülő közelítéskapcsolók csak fémtárgyakat képesek érzékelni, az érzékelési távolságban a fém típusától függően enyhe eltérések vannak. A közelítéskapcsolók általános észlelési tartományai a következők: 1 mm, 2 mm, 4 mm, 8 mm, 12 mm stb. A közelítéskapcsolóknak általában két típusa van: süllyesztett- és nem-süllyesztett- szerelvény. A süllyesztett{11}}kapcsoló azt jelenti, hogy az érzékelőfej nem észlel fémtárgyakat a kerülete körül, hanem csak a közvetlenül előtte lévő célpontokat. Más szóval, az érzékelő érzékelőfejének nem kell túlnyúlnia a fém tartókonzolon. A nem-süllyesztett{15}}típusok az elülső-és a körbefutó fémtárgyakat egyaránt észlelik. Itt az érzékelőfejnek ki kell állnia a fém tartókonzolból, és egy bizonyos kerületi tartományon belül nem lehet fémtárgy a téves észlelés elkerülése érdekében. A közelítéskapcsolók nagyobb érzékelési pontosságot kínálnak, mint a mágneses kapcsolók. Jellemzően olyan alkalmazásokban használatosak, amelyek viszonylag alacsony pozicionálási pontosságot igényelnek, mint például a termék jelenlétének vagy a rögzítőelemek elhelyezésének ellenőrzése.
3. Fotoelektromos kapcsolók:A fotoelektromos érzékelés olyan előnyöket kínál, mint a nagy pontosság, a gyors reagálás és az érintésmentes működés. Több paraméter mérésére is képes, egyszerű szenzorszerkezetekkel rendelkezik, és rugalmas konfigurációkat kínál. Következésképpen a fotoelektromos érzékelőket széles körben alkalmazzák az érzékelési és vezérlőrendszerekben. A gyakori típusok a következők: fényvisszaverő fotoelektromos érzékelők,-sugaras fotoelektromos érzékelők, valamint fénysugarak visszaverésére fényvisszaverő lemezeket használó érzékelők. Az utóbbi két típus úgy érzékeli, hogy blokkolja a céltárgy fényét, míg az előbbi a céltárgyról visszaverődő fény érzékelésével érzékeli. Következésképpen az utóbbi kettő jellemzően hosszabb érzékelési tartományt és nagyobb pontosságot kínál. Nagy érzékelési pontosságuk miatt a fotoelektromos szenzorokat gyakran használják termékek vagy robotmunkadarabok precíz pozicionálására, valamint léptető- és szervo mechanizmusok visszacsatoló rendszereiben.
4. Száloptikai érzékelők:A száloptikai érzékelők egy másik típusú érzékelőelem, amely fotoelektromos jelátalakítást alkalmaz. A fotoelektromos kapcsolókhoz képest jellemzően kisebb tárgyakat észlelnek, nagyobb távolságra működnek, és nagyobb pontosságot kínálnak. Következésképpen a száloptikai érzékelőket gyakran alkalmazzák nagyobb pontosságot igénylő alkalmazásokban, valamint pozicionáló visszacsatoló eszközként léptető- és szervorendszerekben.
5. Fotoelektromos érzékelők:A fotoelektromos érzékelők fotoelektromos jeleket is használnak. Nagy érzékelési terület esetén ezeket gyakran területérzékelőknek nevezik. Elsődleges alkalmazásuk a berendezések közötti reteszelésben és biztonsági funkciókban rejlik, különösen az embervédelmi rendszerekben.
6. Hőelemek:A hőelemeket elsősorban a környezeti hőmérséklet érzékelésére használják.
7. Lézerszkennerek:A lézerszkennerek elsősorban a célobjektumok méretkontúrjainak pontos mérésére szolgálnak.
8. Ipari kamerák:A mérnöki ismeretek CCD (Charge{0}}coupled Device) kamerákként is ismertek, az ipari kamerákat elsősorban a céltárgyak alakjának és helyzetének észlelésére használják. A CCD-technológia fejlődésének köszönhetően a nagyfelbontású{2}}ipari kamerák már alkalmazhatók a precíziós mérési területeken.
9. Kódoló:A működési elvek alapján a kódolókat növekményes és abszolút típusokra osztják. Az inkrementális kódolók az elmozdulást periodikus elektromos jelekké alakítják, amelyeket ezután számláló impulzusokká alakítanak át. Az elmozdulás nagyságát az impulzusok száma jelenti. Az abszolút kódoló minden pozíciója egyedi digitális kódnak felel meg. Ezért a megjelenített értéke kizárólag a mérés kezdő- és véghelyzetétől függ, nem a közbenső folyamattól. A kódolókat általában léptetőmotorokkal vagy szervomotorokkal párosítják, hogy zárt{5}}hurkú vagy félig-zárt{7}hurkú vezérlőrendszereket hozzanak létre.
10. Mikrokapcsoló:A mikrokapcsoló egy érintkezős{0}} típusú érzékelő, amelyet elsősorban berendezések összekapcsolására vagy a gépeken lévő biztonsági védőajtók állapotának észlelésére használnak.




